G. I. Gurdjieff: Találkozások rendkívüli emberekkel.

Fordította: Hollán László. Sophiris, Budapest 2001. (Az ebből készült filmet Peter Brook, rendezte, aki a párizsi intézet máig oszlopos tagja.)

​

E könyv volna Gurdjieffnek, a XX. század egyik legrejtélyesebb egyéniségének életrajza? A történetek során elénk tárul egy csodálatos keleti szőnyeg. Pompás mintázatának látványa megmozdítja az érzelmeket, elvezet a mesék mélyén búvó tudáshoz, amely nem teológiai, filozófiai vagy pszichológiai rendszerek szaknyelvén és magyarázataival szól. Gurdjieff és rendkívüli társai megajándékozzák az olvasót az időtlen, civilizációktól független, tartós, igazán emberi értékek példájával. Vajon a ma embere a saját keresésével, küzdelmeivel ráismer-e ezekre?

 

Részlet a könyvből:

 

„Mindeddig nem tudtuk, kik voltak Gurdjieff ezen fiatalkori társai, ám a Találkozások rendkívüli emberekkel néhányukat bemutatja, és sok részletet ad kalandos utazásikról is. Ám az olvasónak nem szabad elfelejtenie, hogy bár ez a könyv önéletrajz, biztos, hogy nem a szó közönséges értelmében. Nem szabad benne mindent szó szerint venni  ( és ugyanakkor szimbolikusan sem ), sem pedig megpróbálni a tudás forrását a Pianzse folyó völgyének vagy Kafirisztán hegységeinek szisztematikus átkutatásával megtalálni. Habár ezek az elbeszélések kétséget kizáróan hitelesek, nyilvánvalónak tűnik, hogy Gurdjieffnek nem volt szándékában az ösvényeket felfedni…”

​

​