A zene helye  Gurdjieff tanításában

ELTE BTK   Kodály terem

​

​

​

2021  december 7. este 6 órától arra hívunk, hogy közelebb kerülhessünk ahhoz a megtapasztaláshoz, mi a zene helye a gurdjieffi „belső munkában”.

 

Az estét egy meglepetés filmrészlettel kezdjük, majd Hollán Lászlótól egy rövid bevezetőt hallhatunk az alapvető rezgésrendszerről, a zene egy kifejeződéséről. Ezt követően Christian Chanel játszik zongorán Gurdjieff és de Hartmann műveiből. Ezt egy rövid bemutató követi a Mozgásgyakorlatokról, amihez kapcsolódóan felolvasunk egy történetet 1948-ból Mme  Carusotól.

Rövid szünet után lehetősége lesz mindenkinek kérdezni, vagy benyomásairól beszélni a témával kapcsolatban. Zárásképpen élvezhetjük Christian zongorajátékát.

​

Christian Chanel - aki Párizsban több évtizede részese a gurdjieffi munkának és zenészként, mozgás- és zenetanárként ennek szenteli munkássága jelentős részét – néhány mondatban összefoglalta, hogy mi a zene szerepe a gurdjieffi munkában:

​

Gurdjieff tanításában az ideák, a mozgás gyakorlatok és a zene kiegészítik egymást. Egyik sem teljes a másik kettő nélkül.  Ez azt jelenti, hogy egy olyan egésznek a részei, amit nem az elméletében, hanem a valóságában élhetünk át.

​

Gurdjieff és a korszak kiemelkedő orosz zeneszerzője, Thomas Hartmann találkozása meghatározó szerepet játszott egy fontos zenei anyag törzsének kialakításában., úgy az önálló művek, mint a mozgási gyakorlatok és szent táncok kíséretére komponált zene terén.

Együttműködésük kiinduló pontja, közös zenei nyelvük az egyházzene volt. Gyermek és fiatal koruk során ezt mindketten énekelve tapasztalták és ismerték meg a helyi ortodox közösség templomi kórusában.

Thomas de Hartmann feleségével, Olgával együtt csatlakoztak Gurdjieff  csoportjához. Gurdjieff őket előszőr több keleti országba küldte, hogy ott a helybeli zenét tanulmányozzák és gyakorolják.

Prieuré-ben és az azt követő időszakban mindennapi, intenzív zenei alkotómunka folyt. Néhány év alatt (1923-1927)  több mint 150 zenei alkotás született Gurdjieff és Hartmann szoros együttműködésének köszönhetően.

​

E művek között három nagy kategóriát különböztetünk meg:

• A hagyományos ázsia-i  népzenéből zenéből eredő úgynevezett "népek zenéi", Görögországtól kezdve, Örményországon és Perzsián át, Indián és Tibeten keresztül egészen Japánig.

• A szufi inspiràciôn alapulô « szaid » énekek és dervis tàncok.

• Az ortodox inspiràciôn alapulô szent himnuszok  és vallàsos énekek.

​

Mi az ojektîv zene?

​

Mindhárom zenei kategória művei példái annak, amit Gurdjieff « objektív zenének » nevez. Ez egyaránt fakad a mindenféle konvencionàlis « esztétikai irányzattól » való függetlenségükből, valamint a mozgàsi gyakorlatok és a szakràlis tàncok kíséretében jàtszott szerepükből .

« Az objektîv zene képes arra, hogy mindenkiben ugyanazt a hatàst vàltsa ki. Nemcsak érinti az érzelmeket, hanem át is formálja azokat.

Képes az emberben egy egyesített és « harmonikus » (összhangban lévő) állapotot létrehozni, ami tudatossá teszi  a világegyetem rendjében  betöltött szerepéről. »