Gurdjieff beszél tanítványainak (folytatás)
"....Vagy pedig elhatározzák, hogy csinálnak valamit – intellektuális „én”-jük hozhat egy ilyen döntést. De amikor eljön a végrehajtás ideje, azon kapják magukat, hogy talán éppen az ellenkezőjét teszik. Ha a körülmények kedvezőek a döntésükhöz, akkor lehet, hogy megcsinálják, de ha kedvezőtlenek, akkor azt teszik, amit azok diktálnak. Maguk nem képesek kontrollálni a cselekedeteiket. Gépek, és cselekedeteiket vágyaiktól függetlenül a külső körülmények irányítják. Én nem azt mondom, hogy senki sem képes a cselekedeteit kontrollálni. Azt mondom, maguk nem tudják, mert megosztottak. Két részből állnak, az egyik erős, a másik gyenge. Ha az erejük növekszik, akkor a gyengeségük is nőni fog, és negatív erővé fog válni, hacsak nem tanulják meg megállítani. Ha megtanulnánk kontrollálni a cselekedeteinket, a dolgok másképpen mennének. Amikor a lénynek bizonyos szintjét elérjük, akkor tényleg tudjuk kontrollálni minden részünket – de amilyenek most vagyunk, még azt sem tudjuk megtenni, amit elhatároztunk.
/Itt egy teozófus tett fel kérdést, azt állítva, hogy nem tudjuk megváltoztatni a körülményeket./
Válasz: A körülmények soha nem változnak, mindig ugyanazok. Nincs igazi változás, csak a körülmények módosulása.
Kérdés: Az nem egy változás, ha az ember jobbá válik?
Válasz: Egy ember semmit nem jelent az emberiségnek. Egy ember jobbá válik, egy másik rosszabbá, ez nem számít.
Kérdés: De egy hazug számára nem fejlődés-e, ha őszintévé válik?
Válasz: Nem, ez ugyanaz a dolog. Először mechanikusan hazudik, mert nem tud igazat mondani, aztán mechanikusan igazat kezd mondani, mert most ez a könnyebb számára. Az igazságnak és hazugságnak saját magunk vonatkozásában csak akkor van értéke, ha kontrollálni tudjuk. Amilyenek most vagyunk, nem lehetünk „erkölcsösek”, mert mechanikusak vagyunk. Az erkölcsösség relatív – szubjektív, ellentmondásos és mechanikus. Velünk ugyanígy van: fizikai ember, érzelmi ember, intellektuális ember – mindegyiknek megvan egy természetéhez illő erkölcsössége.A gépezet minden emberben három alaprészre osztható, három központra. Figyeljék meg magukat bármelyik pillanatban és tegyék fel maguknak a kérdést: „Miféle ’én’ működik most, ebben a pillanatban? Ez a gondolati, érzelmi vagy a mozgási központomhoz tartozik-e?” Valószínűleg fel fogják ismerni, hogy teljesen más, mint amit elképzeltek, pedig a három közül az egyikhez tartozik.
Kérdés: Létezik-e az erkölcsösségnek egy abszolút kódexe, aminek kötelezőnek kellene lennie minden emberre?
Válasz: Igen. Amikor képesek leszünk a központjainkat vezérlő összes erőt használni, akkor „erkölcsösek” lehetünk. De addig, amíg funkcióinknak csak egy részét használjuk, nem lehetünk „erkölcsösek”. Mindent mechanikusan teszünk, és egy gépezet nem tud erkölcsös lenni.
Kérdés: Ez egy reménytelen helyzetnek látszik?
Válasz: Így igaz. Reménytelen.
Kérdés: Akkor hogyan tudunk megváltozni, és minden erőnket latba vetni?
Válasz: Ez a másik dolog. Gyengeségünk fő oka az a képtelenségünk, hogy akaratunkat egyidejűleg mind a három központunkra érvényesítsük.